Db., 2024.04.28. (vasárnap délelőtt) | 1Pét 2:24-25 Az Ő sebeivel gyógyultunk meg | sorozat: Kenyértörésre. |
Olv. 1Pét 2:24-25
A kenyér megtörésekor emlékezünk. Az Úr így mondta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Őrá emlékezünk. Ugyanakkor az Ő halálát is hirdetjük.
1Kor 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.
Miért az Úr halálát hirdetjük?
Hiszen feltámadt, mennybe ment, Isten megdicsőítette, Övé minden hatalom mennyen és földön, és nemsokára visszajön. Miért rendelkezett maga az Úr úgy, hogy mikor Reá emlékezünk, akkor a halálára emlékezzünk, a halálát hirdessük?
Azért, mert az Ő halála jelentette a fordulópontot nemcsak a mi egyéni életünkben, hanem az egész világmindenségben is. De most csak a mi életünkről szólok.
(1) Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára.
Bűn! Lázadás Isten ellen. A Sátán volt az első lázadó, és az ember hitt a hazugságának: „Bizony nem haltok meg”. Azonban Isten Szava, Igéje a valóság. A bűneset után az ember meghalt. A szelleme azonnal, a teste később.
Isten azonban nem mondott le az emberről, ki akarta szabadítani a halálból. El akarta törölni a bűnét. DE ez csak úgy volt lehetséges, ahogy már Ézsaiás által megjövendölte: Ézs 53:6b az Úr mindnyájunk vétkét Ő reá veté. J. Kr.-ra. Így történt, hogy a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára. És a keresztfán Isten Őt büntette halállal a mi bűneink miatt.
Az Úr halálának hirdetése számunkra evangélium. Mert ez hatalmas örömüzenet: az Úr mindnyájunk vétkét Ő reá veté. Ő az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit! Mindenki bűnéért meghalt, mindenki bűnbocsánatot kap, aki elhiszi és elfogadja. Tehát, amikor megtörjük a kenyeret, ürítjük a poharat, aki csak látja, gondoljon arra, és értse meg, hogy érte is meghalt az Úr Jézus! Az ő bűneit is felvitte a fára. Krisztusért ő is bocsánatot kap Istentől, csak el kell fogadnia.
(2) hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk.
Erre is emlékezünk, hogy az Úr Jézus halála lehetővé tette, hogy Vele együtt mi is meghaljunk a bűnök számára, hogy igazán, megigazultan éljünk. Tit 2:11-12 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.
Ez arra is rámutat, hogy miért nem fogadják el sokan a bűnbocsánatot. Azért, mert szeretik a bűnt, és nem akarnak meghalni a bűn számára. De aki nem hal meg a bűn számára, az meghal a bűn miatt. Elkárhozik. Nem mindegy! Óriási a különbség!
(3) Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
Tudjuk az Igéből, hogy az Úr mennyi sebet kapott! Ézs 53:5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. A bűn miatt sok sebet kapunk mi is. A bűn szépnek tünteti fel magát, de a vége mindig sebesülés lesz. Sok sebet hordoz minden ember! Úgy, mint a tévelygő juh, amelyik elkóborolt a Pásztortól és a nyájtól. Veszedelemnek teszi ki magát, farkasok támadásának, tüskés bozótok és mély szakadékok sebzésének. Így olvassuk Ézs 53,6a-ban: Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk. Az alapigében így olvastuk: Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Akik megtörjük a kenyeret, erre is visszaemlékezünk, hogy J. Kr. nélkül tévelyegtünk, és közben sok sebet kaptunk, főleg lelki sebeket. De mikor Hozzá tértünk, meggyógyította a sebeinket, mégpedig az Ő sebei által.
Ezt az örömhírt hirdetjük azoknak is, akik még nem tértek az Úrhoz, és tele vannak sebekkel, csalódásokkal, fájdalmas emlékekkel: Ezeket a sebeket csak az Úr Jézus tudja begyógyítani, és Ő be is akarja gyógyítani. Ezért kell Hozzá térni!
Befejezem
Emlékezünk Urunkra, Jézus Krisztusra, és hirdetjük az Ő halálát a kenyér megtörésével, és a pohár ürítésével. Mindez hálával tölt el, és imádattal Isten, a mennyei Atyánk iránt, és J. Kr., a mi Urunk iránt. Ezért nevezi az Ige hálaadás poharának azt, amiből ilyenkor iszunk.
Hálát adunk:
- hogy J. Kr. a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára.
- hogy ezáltal elvégezte, hogy a bűnöknek meghaljunk, az igazságnak éljünk.
- hogy a tévelygésből megtértünk Hozzá, az igazi Pásztorhoz, Aki vigyáz ránk.
- hogy Urunk, J. Kr. sebeivel örökre meggyógyultunk.
Ámen.